Feltárják és renoválják a Szent Sír-templom padlózatát Jeruzsálemben – jelentette a The Jerusalem Post című angol nyelvű izraeli újság honlapja.
A jelenlegi felújításról mintegy 30 évig tartottak a három, a templom őrzőjeként elismert egyház között a tárgyalások, s most a történelem során először régész szakemberek is tanulmányozhatják a maradványokat.
✝️ ✡️ ☦️ Megkezdték a Szent Sír-templom padlózatának két évig tartó régészeti feltárását és restaurálását Jeruzsálemben, melynek végeztével a dokumentálás után várhatóan visszatemetik az esetleges leleteket, hogy megőrizzék a status quót, a megállapodásokkal rögzített helyzetet.
Ez a templom helyreállítási munkálatainak már a második szakasza, miután 2016-17-ben az Athéni Műszaki Egyetem interdiszciplináris szakembercsoportja feltárta és felújította a hagyomány szerint Jézus sziklasírja fölé emelt Edicule kápolnát, amely a görög ortodox patriarchátus felügyelete alatt áll.
A padlózat munkálatait a Szentföldi Ferences Kusztódia irányításával végzik, együttműködve a görög ortodox patriarchátussal és az örmény patriarchátussal, ennek a templomnak a három, történelem során kialakult őrzőjével.
Szerepüket az 1852-es megállapodás rögzíti, amely meghatározta a keresztény egyházak területi felosztását a templomban és más keresztény szent helyeken.
A Szent Sír Bazilika használatán egy 1757-es felosztás szerint a görög ortodox, az örmény ortodox és a római katolikus egyház is folyamatosan vitázik, illetve abban szintén saját jogát érvényesítené az etióp, a kopt, és a szír ortodox egyház is. Az egyik legismertebb vita akkor robbant ki, amikor egy 19. századi létrát szerettek volna odébb tenni: ebben a mai napig nem sikerült megállapodni, így az még ma is eredeti helyén áll.
A jelenlegi felújításról mintegy 30 évig tartottak a három egyház között a tárgyalások, s most a történelem során először régész szakemberek is tanulmányozhatják a maradványokat.
A „Szent Sír-templom” megnevezés a nyugati kereszténység körében elterjedt név, az ortodox egyházak itt Feltámadás templomáról beszélnek (Anasztaszísz). A templom egyben székhelye a jeruzsálemi görög ortodox pátriárkának és a jeruzsálemi latin pátriárkának is. Ezen túlmenően az örmény, a kopt, a szír és etióp vallási közösség is kötődik hozzá. Maga a Szent Sír számtalan templom és kápolna mintájául szolgált az egész keresztény világban. A Keresztút X-XIV. stációi a bazilikában találhatók.
A Koponyák hegye ma egy alig öt méter magas sziklatömb, amelyet faragtak-alakítottak az évszázadok során, de eredetileg is legfeljebb kétszer ilyen magas lehetett. Ezt tehát bele lehetett foglalni a Szent Sír fölé emelt nagy épülettömbbe – a sír és a szikla távolsága nem több ötven méternél. A Golgota sziklája a mai bazilika emeletének számít. Az elmúlt évtizedek ásatásai során kutatták a kápolna talaját. A Golgota sziklájában találtak egy olyan mélyedést, amelybe beleállíthatták a keresztet, és olyan kifaragott köveket is leltek, amelyekkel rögzíthették a keresztet. Látható egy repedés is, amelyről az evangélista ír. Hogy éppen Jézus halálakor repedt-e meg a szikla, azt nem tudhatjuk, de egy gyönyörű teológiai gondolatra utal: arra, hogy Jézus kiömlő vére a szikla repedésén át jutott le a mélybe, Ádám sírjához, és mosta tisztára az első embert – erre utal a feszületeink tövében elhelyezett koponya – és annak leszármazottait, vagyis az emberiséget. A Golgota-kápolna alatt, a földszinten kialakított Ádám-kápolna a jámbor legenda szerint azon a helyen áll, ahol az első embert eltemették.
Kétezer év óta ez a hely a húsvéti emlékezés középpontja a keresztények számára. Az építménynek csak az alapjai maradtak meg, a mai Szent Sír-bazilika a keresztesek idejében épült. Az évszázadok alatt szinte áttekinthetetlen konglomerátum lett: a kisebb-nagyobb termek és kápolnák több emelet magasságban torlódnak egymásra és egymás mellé, szigorúan felosztva a különböző keresztény egyházak között.
A bazilika nagyobbik kupolája alatt egy 1810-ben épült barokk kápolna áll, amelyet az orosz ortodoxok építettek azután, hogy az előző leégett. A zarándok hosszas sorbanállás után juthat be ide. Előbb egy kis előcsarnokba lép, ez az Angyalok kápolnája, itt egy oszlopra helyezett kőtöredék látható, amely a hagyomány szerint a Jézus sírkamráját lezáró kőnek egy darabja. A sírkamra alig négy négyzetméter alapterületű. A márványburkolatú szentélyben a katolikusok, az ortodoxok, az örmények és a koptok – a kialakított szokásrend szerint – mutatják be a maguk szertartása szerinti legszentebb liturgiát. A díszítésben is keverednek az eltérő hagyomány- és ízlésvilág elemei. A hosszanti falnál áll az oltár, egy márvánnyal borított kőpadka: a hagyomány szerint erre fektették Jézus testét.
A konstantini bazilikából megmaradt és ma is látogatható Szent Ilona-kápolnához hosszú lépcsősor vezet le, ennél is mélyebben pedig ott az a ciszterna, amelyben a hagyomány szerint Ilona megtalálta Krisztus keresztjét. Ez hitelesítheti számunkra, hogy valóban itt történt a megfeszítés és a feltámadás, hogy innen indult ki a kereszt kultusza, persze a Szent Kereszt megtalálásának legendája ugyanannyira bizonytalanná is teheti az embert: honnan tudhatta Ilona, hogy a sok kereszt közül – a Golgota volt a kivégzések helye, és a keresztre feszítés igen gyakori volt a halálbüntetések sorában -, vagy akár csak az evangéliumi leírásban szereplő három kereszt közül bizonyosan az Úrét találta meg? Csak annyi bizonyos, hogy azt a keresztet Konstantin édesanyja mélységesen tisztelte, küldött belőle egy darabot fiának, a császárnak, és díszes tartóban őriztette ezen a helyen – a Szent Sír fölé emelt kápolna, az Anasztazisz és a Martyrion-bazilika között álló sziklán, a Golgotán, amelybe akkor lépcsőt faragtak és díszes kerítéssel vettek körül.
Valóban itt temették el Jézust? A kevésbé vallásos idegenvezető – legyen zsidó vagy keresztény – Izraelben történetmesélés közben gyakran használja a „hagyomány szerint” vagy a „legenda szerint” szófordulatot. Kialakíthatjuk a saját álláspontunkat, vagy elfogadhatjuk másokét minderről. De ahol járunk, sokmilliárd ember életében volt meghatározó két évezred alatt, és az ma is. És persze közben álmélkodunk azon, miként borítja be a valódit a vallások és egyházak évszázados vetélkedése, hány réteg rakódott rá – ebben az estben talán a legkézzelfoghatóbban – még egymásra tapasztott kápolnák formájában is.