Rendkívüli érdeklődés mellett tartották meg múlt pénteken Dunakeszin az Egységben Magyarország Szívéért konferenciát. Dorosz Dávid, az Egységben Magyarországért képviselőjelöltje korábban a hvg 360-on írt cikkében már sokat foglalkozott az agglomeráció problémáival, a Budapest Metropolisz Tanács lehetőségével. Alább e cikkből idézünk részleteket.
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke még a múlt év decemberében írással jelentkezett a Magyar Nemzetben, Mi lehet a Budapest-dilemma megoldása? címen. A jegybankelnök a fejlett nyugati világra jellemző várospolitikai irányoknak radikálisan ellentmondó javaslatcsomagot fogalmazott meg, amely az ország településszerkezetének egyenlőtlenségeit a jelenlegi fővárosi közigazgatási szerkezet brutális szétszabdalásával kezelné.
Persze ebben semmi új nincsen sajnos. Az Orbán-kormány nyíltan bünteti Budapestet és a budapestieket, mert 2019 őszén a korábbi helytartó (Tarlós István) helyett egy valódi demokrata városvezetőt merészeltek választani Karácsony Gergely személyében. Oldalakat tudnánk megtölteni azokkal a direkt megszorító, büntető jellegű döntésekkel és intézkedésekkel, amelyekkel az Orbán-kormány büntette az önkormányzatokat – fővárosit és Pest-megyeieket is. De emellett Orbán és Matolcsy éppen hogy a forgalommal szembe megy: nem szétszabdalni kell Budapestet, hanem megerősíteni a főváros és Pest megye együttműködését, közös fejlődését.
Hiszen ne tévedjünk: a fővárosi régió egy gazdasági, kulturális, közlekedési egység – így problémái és jövője is közösek.
Nézzük meg a jelenlegi helyzetet. A befektetők, a turisták, a fővárosba vidékről érkező egyetemisták és a jobb kereset után vágyó munkavállalók látványosan a lábukkal szavaznak, amikor Budapestet és a fővárost övező agglomerációs településeket választják lakhelyül. Az agglomerációba való beköltözési, lakosságnövekedési expanzió ténykérdés, ráadásul a növekedés üteme országos összehasonlításban kiemelkedő.
A KSH adatai szerint 2009-2018 között a főváros-környéki agglomerációs települések lakossága mintegy 60 ezer fővel gyarapodott, miközben az ország lakossága mintegy 250 ezerrel csökkent. A népességnövekedés minden fronton érezteti a hatását, az ezredforduló utáni két évtizedben mintegy 100 ezerrel gyarapodott az agglomerációs lakásállomány, de jelentősen növekszik a személygépkocsik száma a Budapest-környéki településeken. Varsó után a közép-európai régió legnépesebb ún. funkcionális várostérsége a budapesti, amelynek lakossága az Eurostat adatbázisa szerint 2021-ben átlépte a 3 millió lakost.
Egy ekkora térség pedig összehangolt munkát és fejlesztést kíván. Felejtsük el azt a fejlesztéspolitikai gyakorlatot, ahol a döntések a települések megkérdezése nélkül a Karmelita kolostorban dőlnek el, kizárólag Orbán Viktor és a Fidesz nyers hatalompolitikai érdekei szerint.
Az agglomerációban és Pest megyében munkánknak az alábbi sarokpontokon kell nyugodnia:
1. Egységes várostérségi fejlesztési szemlélet kialakítása a főváros és agglomerációja esetében.
Ezt az intézményi keretet nevezzük most Budapesti Metropolisz Tanácsnak, amely célja Európa egyik legdinamikusabban fejlődő metropoliszrégiója megteremtésének az elősegítése.
2. Integrált elővárosi közlekedési infrastruktúra és közösségi közlekedés kialakítása, javítva a központi régió nagytérségi, országos és nemzetközi elérését, továbbá közvetve erősítve nemcsak a régió, de az egész ország versenyképességét.
Ez egyúttal a magyar vidéki térségek érdekeit is szolgálja. Meg kell találni a Budapest környéki önkormányzatok és a környező településeken, szuburbán lakóparkokban élő lakosok érdekeltségét, hogy letéve az autóikat bátran válthassanak át a közösségi közlekedés különböző eszközeire.
3. Holisztikus és fenntartható, környezettudatos szemlélet kialakítása a teljes fővárosi várostérségben.
Magyarország legfejlettebb térsége ebben is példát kell, hogy mutasson az ország többi részének. Hiszen
a jövőnk vagy zöld lesz, vagy nem lesz.
4. Fenntartható és kiegyensúlyozott agglomerációs területhasználat, amely véget vet a szervetlen lakóövezeti burjánzásnak.
A mennyiségi növekedés helyett sokkal inkább a minőségi elvek kerüljenek előtérbe a fejlesztések esetében. Ehhez szükséges számba venni és újragondolni a különböző állami hivatalok és az önkormányzatok építéshatósági hatásköreit, illetve a területfejlesztés- és területrendezés jelenlegi szabályait. Szintén megoldásokat kell hoznunk a zöldellő kertvárosi részek nyugalma, valamint a főváros közelségét és a jó infrastruktúrát kihasználni kívánó gazdasági ipari zónák terjeszkedése között feszülő érdekkonfliktusokban.
5. A nagymértékű lakossági expanzióból fakadó közüzemi és humán közszolgáltatási (szociális, köznevelési, egészségügyi) kapacitáshiányokat integrált térségi szinten szükséges kezelni.
Jó néhány agglomerációs településen hiányoznak a bölcsődék, nincs szabad férőhely az óvodában, iskolában, míg más településeken rendelkezésre állhatnak szabad kapacitások. Ennek koordinációja már nem kizárólag településszintű, hanem sokszor inkább kistérségi együttműködés kérdése Budapest környékén is.
A fentiekből is kitűnik: ami a fővárosnak és közvetlen térségének jó, az az egész ország érdeke.
Orbán Viktor évtizedek óta szembeállítja a fővárost a vidékkel – együttműködés és közös fejlődés helyett gyűlöletet és megosztottságot gerjeszt. Épp ezzel fogunk radikálisan szakítani a fővárosi agglomeráció fent vázolt közös fejlesztési terveinek megvalósításával.